A hetvegen erdekes dolog tortent... megvaltozott valami bennem, ilyeszto. Regota nem elek meg erzeseket, kiveve a pillanatnyi hangulatvaltozasokat. Tegnap tortent valami. Mintha a pici mano ebredt volna bennem, ismet ehhez a vilaghoz kapcsolodtam. Megereztem, ereztem. Mar nagyon reg nem volt ilyen. Megismertem egy ferfit, ereztem valami kulonoset.
Hetkoznapi tortenes: rohanok a megbeszelt talalkahelyre aka Bulgakov, teljes erdektelenseggel a vilag irant, hideg, tomeg, szanalmas nepbutito kampany, felturt utca. Kiszurom a kis Julius Meinl-es tablat, sietek befele, fazom. a diderges ellenere a kapun belepve elmulik a kenyszeres rohanas... megnezem a hirdetofalra kiragasztott igereteket, ha jol emlekszem tanc orat es bulit hirdettek. Ez megvolt, semmi rendkivuli. Egy lepes a bejarat fele, de nem, meg nem tunhetek el a kavezo tomegben. Festmeny a bejarattal szembeni falon, akkor, ott megfogott es jol meg kellett nezzem. sajnos mar nem tudom, mit abrazolt. Na jo, mostmar tenyleg bevegyulok... a bejarat, ferfi telefonal az ajto elott. Ra nezek, ram nez... ekkor kezdodott. Nem volt tobb, csak egy ferfi, aki a kocsma zajatol szabadulva telefonal, es racsodalkozik egy helyes jovevenyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése