mester

Elment... igen O. Sikerult megfognom egy erzest, egy muzsat? Egymasei lettunk...csend. Moho let. A megfoghatatlantol megriado felelem alabbhagy. De mi az ami az enyem lett? Latomasom, bolondsagok. Hagyom magam tiporni. Embertelen szenvedellyel. Hagyom...epitsen Vilagot bennem. Kusza minden, egyszeru es megis erthetetlen, nem emberi. Kimondtam, szurkeseg...megriadtam, nem, nem en. Hagyom tanitson, ugy erzem ez vagyok, egy drama. Hozza hasonulok, egybeolvadok egy vilaggal, amit O epit bennem. Meg mindig inspiral...muzsa. De nem vagyok egyedul... valakiben meg megvannak a toredekek. Talan mar csak csekely, mint amit belem igyekezett, folytatas kovetkezik.